Talán ez az egyik legnehezebb terület.
Sokszor hallottuk gyerekként:
- „Mindent meg kell enned, ami a tányérodon van.”
- „Ételt nem dobunk ki.”
- „Ne bántsd meg a nagymamát azzal, hogy nem eszel.”
- „Ha megeszed a főzeléket, kapsz desszertet.”
- „Addig nem állhatsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted.”
- „Meg kell kóstolni!”
- „Még néhány falatot egyél!”
Ezek a mondatok általában szeretetből és jó szándékból születtek. A szülők és nagyszülők gyakran nehezebb körülmények között nőttek fel, ahol az étel megbecsülése különösen fontos volt.
Ma azonban már tudjuk, hogy ezek az üzenetek megnehezíthetik a gyermek számára, hogy megtanuljon figyelni saját éhség- és jóllakottságérzetére.
Ha egy gyermek rendszeresen azt hallja, hogy akkor is ennie kell, amikor már jóllakott, idővel egyre kevésbé fogja érzékelni teste természetes jelzéseit.
Hasonlóan problémás lehet, amikor az édesség jutalomként jelenik meg. Ilyenkor a gyermek könnyen azt tanulja meg, hogy a zöldség vagy a főétel egy kötelező feladat, míg az édesség a vágyott jutalom.
Nem a tökéletesség a cél
A legfontosabb nem az, hogy minden étkezés tökéletes legyen, hanem hogy hosszú távon milyen szokásokat alakítunk ki.
Lesznek napok, amikor gyorsabb vacsorát készítünk. Lesznek szülinapok, ünnepek és olyan időszakok is, amikor egyszerűen örülünk, hogy mindenki jóllakott.
Minden apró lépés számít. Egy plusz adag zöldség. Egy közösen elfogyasztott családi vacsora. Egy új gyümölcs megkóstolása. Egy olyan beszélgetés, amelyben nem az a kérdés, hogy „mindent megettél-e”, hanem az, hogy „jóllaktál-e”.
Az egészséges táplálkozás nem egyetlen döntésből áll. Sok apró választásból épül fel, amelyek nap mint nap formálják gyermekeink jövőjét.
Frida nem azért van, hogy rávegye a gyerekeket az evésre